Elmélkedések

 Imádság:

   Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!

   Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.

   Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.

   Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.

   Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.

   És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:

   Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!

   Krisztus, hozzád tartozom;

   Krisztus a Tiéd vagyok.

                              Roger testvér

   Változtasd meg a szíved...

   Ha szívünk nem változik, nem térhetünk meg.

   Az elköltözés, elmenekülés nem válasz;

   a munkahely-változtatás sem az;

   a szív átváltozása az igazi.

   Hogyan változtassunk hát?

   Imádsággal.

                               Teréz anya

Autóban ülök. A sor lassan araszol. Valahol történhetett valami. Itt ezen a szakaszon nem szokott dugó lenni. Megszólal a telefon. Egészen pontosan egy kakas kukorékol. Ez a csengőhangom. Nem véletlen!  Ránézek a kijelzőre, látom ő hív. Egy ideje kiver a víz, amikor meglátom a kijelzőn a nevét. Valamikor nagyon jó barátok voltunk. Sülve-főve együtt lógtunk. Hol kinevettük a világot, hol szomorkodtunk miatta. Éjszakákat végigbeszélgettünk és követtük egymást a legképtelenebb útjainkon is. De az utolsó tizenöt évben minden megváltozott.Mindig csak akkor hív, ha valamire szüksége van. Ha pénz kell, vagy  jármű kell, vagy mindkettő, vagy ha  meg kell oldani valami problémát, rögtön megjelenik a kijelzőn a neve. De csak akkor. Soha nem kérdezi, mi van velem, hogy élek mostanában és soha sem köszöni meg, bármit teszek érte. Miután ez végigfutott az agyamon, jól felhúztam magam. Hát nem! Elég volt! Nem vagyok egy nagykabát, amit bármikor leakaszthat a fogasról, és ha már nem kell visszaakaszt! Olyanttettem, amit soha nem szoktam, egyszerűen kinyomtam a telefont. Nem érdekel. Akkor lett tele vele a hócipőm, amikor lenyelt vagy két hordó  boromat, pusztán csak azért mert az ő pincéjében tároltam, és annyit sem mondott bocsi, kissé megszomjaztam.  Jakus atyának kellett visszahozni a normalitást legalább csekély mértékben őrző társadalmi életbe. A sor meglódult, az agyamban is megindult a kérődzés. A sok-sok viszonzatlan áldozat képét kérődztem vissza.  Ennek most véget vetünk, csak még valami elegáns formát kell találni hozzá!   Ismét szól a telefon. A kijelzőn ismét az ő neve. De most felveszem, és nyeglén beszólok, hogy hívj vissza egy kicsit később. Időre van szükségem, míg kiagyalom a megfelelő replikát, amelytől legalább egy kicsit elgondolkodik….Brrrrruu, de kemény vagyok! Akkor még nem gondoltam, hogy öt másodperc múlva könnyeimmel fogok küszködni. Annyira belelovaltam magam vélt sérelmeim, egyoldalú áldozataim megszüntetésének előkészítésébe, hogy kicsit későn vettem észre, hogy a kocsisor ismét megállt. Vészfékezés, kattogott az ABS, mint a géppuska, de időben megállt a furgon. Pontosan egy ősi kőfeszület mellett.  Közben ismét megszólalt a kakas. Harmadszor. Ránéztem a feszületen Jézus szenvedő arcára, akartam keresztet vetni de nem ment! Rátapadt a szemem és nem tudtam levenni róla. Egy szelíd, de világos gondolatsor futott végig az agyamon egészen a szívemig hatolva.

János, hát nem ismersz engem? Jutalmat vársz, pezsgődurranást, tűzijátékot, mert néha azt teszed, amit tenned kell. Nézzél rám! Nézd, én mit kaptam jóságomért. Nézd a töviskoronám, a szétszaggatott hátam, a ruhátlanságomat, a magamra hagyottságomat, az üvöltő tömeget, akik a halálomat akarják. Nem tanítottalak, hogy amit azoknak adsz, akik nem viszonozzák, azt maradéktalanul Nekem adod.

 Dehogy nem tudom csak…jött belőlem a reflex, de  nem tudtam befejezni. Kivel is akarok itt vitatkozni?  Ekkor már igen nyomorultnak éreztem magam.   Bocsáss meg Uram, megint majdnem megtagadtalak! Bocsáss meg Uram, megint ostobán viselkedtem, de Te ismét megmentettél!  Szenvedésednek kőbe zárt fájdalma kétezer év múltán is belenyúlt a lelkembe.Közben a kakas kitartóan kukorékolt! Fogadtam a hívást. Megkönnyebbülten, örömmel köszöntöttem barátomat. Miben segíthetek, bármit kérhetsz, örömmel megteszem, mondtam megelőzve az udvariassági futamokat, ami persze sosem volt jellemző ránk.  Olyan furcsa a hangod, sírtál? Kérdezte. Á, dehogy mondtam csak könnyeztem. Na ki vele ne kímélj, miben segíthetek?  Tudod, mondta, most nem ezért hívlak. Hosszú idő után kezdenek rendbe jönni a dolgaim.Arra gondoltam, mivel mostanában alig beszélgettünk, kijöhetnétek Évával az ünnepek alatt, egy- két napra.  Levágnék egy nyulat paprikásnak, van egy demizson jófajta borom, és jól kibeszélnénk a dolgainkat.  Huuuuu! Erre azért nem számítottam. Most meglepődhetnék, de annyiszor kaptam az Úrtól kő helyett kenyeret, hogy rögtön kész voltam a szokásosan idióta válaszommal: Hagyd békén a nyuszit, különben is, ki mondja majd meg barátainak és üzletfeleinek? Elég, ha megmikrózol néhány egeret, azt elropogtatjuk borozás közben majonézzel!  Ekkor már nevetett. Jól van, mondta, pont olyan lökött vagy mint régen. Tudod, vannak dolgok, amik soha nem változnak. Mindketten nevettünk, akárcsak ifjúságunkban. Mintha köddé vált volna  kapcsolatunkban az elmúlt tizenöt év minden sivársága.   A sor ismét elindult. Visszanéztem Krisztusra a kőkereszten, szólni akartam valami nagyot, de nem jött ki más szó csak annyi: KÖSZÖNÖM! Áldott legyen minden szándék és kéz, mely az utak mentén kereszteket állított, hogy mindig szemünk előtt legyen az isteni szeretet mértéke, vagyis inkább a mértéktelensége.

Kovács János

A getszemáni kertben

Ott vagyok én is, gyermekként az Olajfák hegyén, Jézus közelében. Talán a nagymamám és a nagyapám hoztak fel ide. A szüleim messze járnak. A nagyapám tanít: "Látod, az ott Jézus, imádkozik, imádkozzunk vele mi is! Mi atyánk..." Olyan jó itt, a nagymama ölében, halkan hallani a szívből jövő imát, itthon vagyok... Krisztus jön, felébreszti a tanítványokat, hogy kísértésbe ne essenek. Én nem aludtam, Krisztus a távolból rám mosolyog, de mintha könnyes lenne a szeme. Mire gondolhat? Ott vagyok én is bérmálkozóként az Olajfák hegyén, Jézus közelében. A nagyapám és az édesanyám cipeltek fel ide. Nem akartam jönni, lenn a városban buliznak a srácok, a barátaim, én meg itt szenteskedem. A nagyapám tanít: " Feri, ha nem vagy jó katolikus, nem leszel jó református sem. Ha nem vagy jó katolikus, nem leszel jó ember sem... Nézd, Jézus imádkozik értünk!" "Jaj, öreg, hagyj engem lógva, soha többé nem jövök ide, elég volt már ebből a meséből." Elaludtam. Valaki felráz, kipislantok a szemhéjam mögül. " Ki ez a szakállas fazon, mit akar?" Valamit mond. Nem értem. Nem érdekel! "Hagyjatok aludni!" Egynapos házasként ott vagyok az Olajfák hegyén, Jézus közelében. A feleségem, az ő édesanyja és a nagyapám tuszkolt fel ide. Nem akartam jönni, el akartam szökni az asszonnyal, hogy kiélvezhessem amit a sors nekem adott: klassz csaj, sok pénz, jó kocsi, nyaralás. "Mi a csudát keresek én itt? Az éjszakát nem itt kellene töltenem!" A nagyapám tanít: "Nézd, ott van Jézus, értünk imádkozik, adj hálát az Úrnak az életedért, a mindennapi kenyeredért, a javaidért és legfőképpen a feleségedért, akit az Úr neked ajándékozott!"  Ó, öreg, mit tudsz Te a világról! Én csábítottam el a csajt, én fűztem meg, én kerestem meg a lóvét, én dolgoztam meg érte, a kocsit pedig én lízingelem a neppertől!" Elaludtam, fel sem ébredtem a keltegetésre. Fiatal házasként ott vagyok az Olajfák hegyén. Magamtól jöttem, haraggal, váddal, gyűlölettel!  "Megbosszulom a meghalt gyermekemet, hogyan engedhetted? Beteg lettem, elvesztettem a munkám, miért feledkeztél meg rólam? Igazságtalan Isten vagy, egy imám sem hallgatod meg, ellenségem vagy!" Vezetem a botokkal felszerelt csapatot. Látom Krisztust, aki térden állva imádkozik, csókkal adom a pribékek kezébe. Látom Pétert, ahogy hadakozik. Látom a nagyapám - öreg már, fal fehér - meg fog halni Ő is, pont a keresztre feszítés napján. Nem tanít, sír, nem maga miatt, miattam. Megfeszítettem Krisztust, megöltem a nagyapám, elvettem a feleségem hitét és önmagam is gyilkolom, mert elhagyott engem az Isten! „Ó, Uram, irgalmazz nekem bűnösnek!” Cursillosként ott vagyok az Olajfák hegyén. Magamtól jöttem, hoztam a két lányomat. Tanítom őket: "Látjátok, az ott Jézus, imádkozik, imádkozzunk vele mi is! Mi atyánk..." Olyan jó, hogy itt ülnek az ölemben, hallgatjuk a szívből jövő imát, itthon vagyunk. Nemsokára jön Jézus, felkelti az alvókat! "Uram, adj erőt a virrasztásra, hogy kísértésbe ne essünk!"

De Colores

D.F. 

A Szenvedés miértje?

Már a nagyböjt előtt gondban voltam, mit kéne felajánlanom. A tavalyi felajánlásomban is elbuktam, nem kéne olyat kitalálnom, amit nem tudok végig csinálni. Mivel épp egy keményebb diéta után voltam, mellyel sikerült egy 10est leadnom, nem nagyon gondolkodtam a „valamit nem eszek böjtre”. Korábban többször végigcsináltam a 40 napos húsmentességet, de erre most nem volt kedvem. Közben kiderült, hogy kezdődő cukrom van, így a másképp táplálkozás is, igen nagy feladat számomra, mint minden evőnek.Imaéletem mára már minden napos, van mikor minden órás, bár emiatt azt hiszem igen felszínes. Nem tartozom a rózsafüzért imádkozó fan clubba. Szégyellem magam miatta, de néhány üdvözléggyel, évi két paraklisszal, és elkeseredett könnyeimben néhány kéréssel, könyörgéssel, tartom a kapcsolatot a Szűzanyával.Külsőleg egy energikus vidám fickó benyomását keltem, aki elművészkedik a természetben. Kerteket szépítek, és néha elfelejtem, hogy a talentumot, ebben is Krisztusnak köszönhetem és önelégülten megyek végig munkáim láttán. Aztán rá kell jönnöm, hogy a saját szőlőskertben kéne húzgálni a gyomokat, kötözgetni az összegubancolódott indákat és terméketlen vesszőktől igen csak meg kéne szabadulnom. Korán megtörtént, szőlőtőkéim kiültetése, szépen fejlődésnek is indult. Az első termőre fordulás ( előáldozásom ) után valamint az ezt kövező harminc évben hagytam, hogy csak úgy magától teremjen. Volt mikor sokat, volt mikor keveset termett, de ezt mind művelés nélkül.Egyszer csak kaptam egy figyelmeztetést. A korokozók, kártevők, gyomok ellepték a szőlőmet. Metszetlenség miatt belerokkant a tőkém. A tám rendszerem összedőlt. „Akarod felújítani szőlőskertedet, vagy mehet az égetni valók közé, a gyehennára”? Kaptam az égből a kérdést!Néhány cursillista szőlőmunkás felajánlotta a segítséget, és segítettek lekaparnia fertőzéseket, betegségeket az elhanyagolt tőkéimről. Nem csak hogy kibogozták az összekuszálódott, megfásodott vesszőket, megfeszítették a támasztékokat, segítettek kigyomlálni, és teljes ifjítást csináltunk a szőlőskertemben. Diplomás kertészként mondhatom látványos lett a változás.Négy éve is elmúlt, hogy rohamosan beindult a fejlődése szőlős kertemnek.  Igyekszem rendben tartani. A termés mennyiségére sem panaszkodhatom. A mostani böjti időszakra nagyon elfáradtam. Rengeteg munkám van a szőlőmben és oly ritka egy-egy jólesőfürt.  Sokszor nagyon egyedül érzem magam. Amikor otthon vagyok, előveszek egy-egy fürtöt, talán lecsípnek belőle, egykét, szemet, vagy egy bilinget, talán nem.  Kínálgatom a családomnak, de igazából nem azt látom, hogy elfogadnának tőlem egy puttonnyal és azt jó ízűen velem együtt ennék.Valami baj van a terméssel. Nekem is savanyú. (inkognitó)Izzadok, szenvedek, és nincs meg a teljes siker. Metszés rendben, gyakori kapálás rendben,  kötözgetés megvolt, tápanyag utánpótlás tervszerű. Valami hiányzik.Uram! Bocs, de föladom! Mi értelme a szenvedésnek? Mi értelme, ha nem látom örömöm a termésben. Mi értelme, ha már én sem eszek belőle jóízűt? Mi értelme, ha a legszebb fürtjeimet is visszautasítják? Nem esznek velem egy tálból. Uram mi értelme a szenvedésnek?  Vállamon van gyermekeim, feleségem szőlőinek összes karója. A támoszlopokat egyedül cipelem. A múltkor is elestem, mert belegabalyodtam választott párom feszítő drótjaiba. Köszönöm, hogy segítettél felállni, de miért kell szenvedni a szőlőműveléssel, ha nincs kivel megosztanom a termést?Uram mi értelme a szenvedésnek?Jézus én nem kértem Tőled a szenvedést, Te miért kéred tőlem. Én szeretnélek akkor is, ha nem feszítetted meg magad. Mi értelme a szenvedésnek? Adsz most nekem negyven napot, hogy ezen gondolkodjam. Oké, de mi van, ha idén sem jövök rá, hogy mi értelme a szenvedésnek? Most már, hogy eltelt 20 nap a negyvenből, elküldted hozzám a kertészmérnök társamat. Megtörtént a termelési értekezlet. Megértettem, amit mondott. Kapálgassak csak a kertemben, Ő is teszi a sajátjában. Kérte, hogy ne kínálgassam, mert nem esik jól neki az én szőlőskertem gyümölcsei.Igaz Neki mindig is szebb volt a termése, mint az enyém. Én is szívesebben ettem volna az Ő szőlőskertjéből az édesebb szemeket. Bár azt is tudom dolgoztam azokon a tőkéken én is jócskán.Az értekezlet rövid, de velős volt. A megkezdett 3 közös telepítéseken, még dolgozhatom, de ne szervezzek közös munkafolyamatokat. Az gyengének minősített termésemet, meg adjam el ahol akarom.Uram ! Te a vízből is a legjobb bort készítetted. Fölajánlanám ezt a kis szőlőtermést Neked, hiszen én nem tudok vele mit kezdeni. Igyekszem a rám bízott szőlőskertet minőségileg művelni. A rokonság, szomszédság tábláiba is besegítek. De kérlek Uram, küldj még több napfényt, hiszen ez kell a szőlőcukorhoz. Ettől lesz jobb a termésem. -     De hiszen Te tudtad. - Tudtad, hogy napfény kell. - Kérnem kellet volna?Uram! Ha Te átveszed évről évre, napról napra a szőlőtermést, akkor küszködök tovább a szőlőskertedben. De hétvégén kínálj meg a csodás borodból, amit az ostorcsapások a töviskoszorú, és a szögek által okozott öt sebedből kifolyó vérrel, ízesítettél. Metszek, gyomlálok, csinálom a zöldmunkát, csak add meg hétvégén a kenyeret, ízű.add hogy jó szőlőmunkásként megérdemeltem, tiszta ruhába mehessek hozzád ünnepelni. Add hogy kenyered és borod íze kitartson a következő hétvégéig.Uram a negyven nap, mind a negyven év kevés volt ahhoz, hogy megértsem mi értelme a szenvedés misztériumának. Ezen a feladaton dolgozok még tovább, de ne feledkezz meg közvetlen munkatársam szőlőjéről sem, hiszen tudod az nekem jobb.

PaTa a hivatásos szőlőmunkás.